Percre perc, napra nap, jaj, de hirtelen jő,

Lejárt az idő garatján megint egy esztendő.

Mit őrölt a malom, nem volt tiszta élet,

Kevés lángja, sok korpája, keserű kenyér lett.

Menj, hát, óesztendő, nem sírunk utánad,

Kevés öröm, amit hoztál, annál több a bánat;

Bizony alig érdemled meg azt a tisztességet,

Hogy énekszó mellett temessenek téged.

No, sebaj, nem illik a halottat megszólni,

Menj, kiszolgált esztendő, békében nyugodni!

Ifjú, új esztendő, jó tanácsom vedd be,

Hozzál szép napokat a magyar nemzetre!

Alföld síkja teremjen piros búzát bőven,

Fű is legyen, méz is legyen, bor a szőlejében.

Friss kaláccsal legyen mindig tele a szakajtó,

Ne okozzon soha bajt finánc, végrehajtó,

Betegség, új adó köztünk ne pusztítson,

Földrengések, vizek árja meg ne szomorítson.

Nagy uraink szíveit töltsd meg békességgel,

Kis uraink zsebeit öreg bankópénzzel.,

Hogy ne legyen senkinek, semmiben hiánya,

Nagy pipájú magyarnak jól vágott dohánya.

Kedves jó emberek, ezt meghallgassátok!

Az új esztendő is hozhat rosszat rátok.

A rosszat nem az ég küldi ellenségül,

Rosszat csak a rossz szül, igaz büntetésül!

Ez új év küszöbén én csak egyet kérek,

Egyetlen tanácsom elmondom tinéktek.

Jöjjön jó vagy rossz nap, mind javunkra válik,

Ha egymást szeretjük, tiszteljük halálig.

De csak egy a vége, ha százat is szólok,

Hadd legyen már valahára a magyar is boldog!

Megszenvedtük, megszolgáltuk a vígabb jövendőt,

Adjon Isten mindnyájunknak boldog új esztendőt!

(Kiss József penyigei tanító gyűjtését a vajai Vay Ádám Múzeum adta közre 2006-ban. Ebből szerkesztette köszöntőjét Erdélyi-Molnár Klára, a Népművészet ifjú mestere; a szatmárcsekei Séra Gáspár és a zsarolyáni Nagy Bertalan verseiből.)