|
Magyar árut keresek!
Egyrészt hazafiságból is, de a racionális dolgokat néha
mellőzve, szívesen teszem. Ha magyar árut veszünk,
biztosabbak vagyunk abban, hogy azzal a magyar termelőket hozhatjuk
helyzetbe, segíthetjük munkájuk megtartásában.
Másrészt, mert bízunk az áru minőségében
és az árakat is alacsonyabbnak, vagy legalábbis
azonosnak gondoljuk a külföldivel. Azért azt nem árt
tudni, hogy mióta az Európai Unió tagja vagyunk,
az árucikkek szabad áramlását nem lehet
megakadályozni. Arra pedig előírások vannak,
hogy egy üzletben a külföldi áruk aránya
mennyi lehet.
Nálam,
de gondolom másoknál is fontos a minőség. Nem
elég csak azt írni rá, hogy ez magyar áru.
Bevallom, hogy találkoztam olyan tejjel, ahol a doboz is
nemzetiszínű, de a minősége, a szavatosság
lejártának egy nappal előtte már nem volt
megfelelő. Megsavanyodott tejes víz volt, benne túrószerű
uszadékokkal. Lehet, hogy a bolt rosszul hűtötte. Pedig a
dobozon ott volt, hogy „magyar termelőtől, magyar
fogyasztónak”. Igaz, hogy a gyártó meg
volt jelölve. Na, ekkor gondolkodtam el. Ezt a tejet nem fejték
a tehenekből, lehet, hogy csak gyártották? Nekünk
pedig nem gyártott tej kellene, hiába reklámozzák
magyar tejként! Azt meg, hogy „magyar fogyasztónak”,
tényleg nem értem. Ha éppen erre jár
valaki Kassáról, ő miért ne vegye, ha akarja. Ne
legyen ez is politika!
Tej
esetében naiv vagyok, hiszek abban, ami oda van írva. A
nyíregyházi csarnokban már több mint egy
éve árul egy gazda tasakos tejet, mint a saját
teheneinek tejfeleslegét. Írtam is róla, hogy
becsülendő a leleményessége. Szoktam venni tőle,
nem ragad a lábas aljára, de igaz, hogy van otthon
vastag aljú, régi lábasunk, így a
biztosabb. A gazda zacskós teje ugyan kicsit hosszú idő
után, 3 nap alatt alszik meg, de üsse kő, kivárom,
ha igazi aludttejet akarok inni, mert a bolti viszont nem alszik meg,
még csak nem is „szundikál”.
Arra
biztatni másokat, hogy ne vásároljanak a
külföldi áruházláncok üzleteiben,
akár politikai indítékból is, helytelen.
Nélkülük csak rosszabb lenne, hiszen munkahelyek
szűnnének meg, országunknak ezen üzletektől is
szüksége van a jövedelmük adójára.
Döntse el azt mindenki maga, hogy hol vásárol
inkább. Ez így működik minden EU-s országban.
Viszont nagyon fontos lenne, hogy nemcsak az üzletekben, hanem
máshol is jó, vagy legalább megfelelő legyen az
áru, akár kisboltban, akár a nyíregyházi
piacon.
Itt
teljes egészében magyar terméket árulnak,
csak hébe-hóba kerül oda egyik, vagy másik
áruházból külföldi szőlő vagy narancs,
paradicsom, paprika. Ezt némi felárral árulja az
őstermelő, de ez még hagyján. Az már nem, hogy
három kiló burgonya ára egy kiló hús
árával vetekszik, pedig helyenként olyan
piszkos, sáros, nem látszik milyen, csak otthon lehet
észrevenni. Arról nem is beszélve, hogy a
nagybani piacon vásárolt 100 forintos burgonya árából,
hogyan lesz a piacon 200 forint? A sütőtökre, az „igazira”
ebben a szezonban nem találtam rá öt kísérlet
után sem. Ígérte mindenki, hogy finom lesz. Nem
volt az. A savanyú káposztával is „be
lehet faragni”. Száraz babot nem merek venni, mert
tavaly zsizsikeset vettem és kaptam „kritikát”
otthon.
Sorolhatnám,
mert lenne még mit. Mindezeket csak azért írom,
hogy amikor azt próbáljuk sulykolni, hogy magyar
terméket vegyünk, akkor tegyük hozzá azt is,
de nem mindenáron. A fent említett „magyar tej”
megérdemelné a minőségi ellenőrzést, mint
ahogy a piac is. A piacon nem árt a figyelem, de a fontos az
lenne, ha a silány áru eltűnne onnan, mert hogy az
áraik nem silányak, az bizonyos. Legyen tehát a
jelszavunk: „Jó, olcsó magyar árut a
boltokba és a piacokra!”
Dombóvári
István
|
Nyugdíjasélet
A szépkorúak kedvelt folyóirata, mely havonta jelenik meg. Tele hírekkel érdekességekkel.
Főszerkesztő: Erdélyi Tamás
Előfizethető a Szövetség irodájában
(1400 Ft éves előfizetői díj) - (A lap indulása: 1995. december)
Generációnk
A nyugdíjasok országos érdekvédelmi folyóirata
Linkajánló
|
