Igéretemnek megfelelően tájékoztatom az érdeklődőket, és közlöm. a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület szervezésében, és az egyesület vezetésével a Váci Emlékév tiszteletére, Budapesten járt kulturális küldöttség útjáról a részletes beszámolót!
A Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület vezetésével, 2024, december 7.-én, kulturális küldöttség utazott Nyíregyházáról Budapestre, Váci Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából, hogy felkeresse a költő budapesti életének színtereit, megkoszorúzza síremlékét és látogatást tegyen, a munkásságát, szellemét ma is életben tartó, Budapesti Váci Mihály Kollégiumban.
A küldöttségben jelen voltak Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár munkatársai, Tomasovszki Anita igazgató-, a Váci Mihály Kulturális Központ munkatársai, Korpainé Gondor Mariannaigazgató helyettes-, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület tagjai, Dr.Bihari Albertné alapító titkár vezetésével.
A Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár. és a Jósa András Múzeum biztosította, mikrobuszokkal, a lehetőségét annak, hogy Budapestre és ott a helyszínekre eljuthassunk. Budapesten csatlakozott a küldöttséghez: Ladányi András író, nyugdíjas főszerkesztő, Madár János a Magyar Nemzeti Írószövetség elnöke és Bodnár Dániel az VMTKE. Ifjúsági tagozatának Tagja. Az első helyszín Budapesten a Villányi út 28.C. épület, ahol 1956-tól haláláig lakott és dolgozott Váci Mihály.
Az épület bejáratánál elhelyezett emléktáblánál, Madár János a Magyar Nemzeti Írószövetség elnöke emlékező beszédében elmondta, hogy” Váci Mihály az a költő, aki úgy, mint József Attila nem játéknak tekintette, hanem a költészete „sors-költészet”, a magyarság sorsával való teljes azonosulás.
Közben egy kedves közjáték, amikor is megjelent a ház egyik lakója, aki gyermekkorából ismerte és emlékezett Váci Mihályra, akivel, ahogy elmesélte a ház udvarában többször is játszott, szép emlékei maradtak a költőről.
Miután a jelenlevő intézmények elhelyezték koszorúikat az emléktáblánál, javasolta, hogy járjuk végig azt az utat, amit költő rendszeresen megtett, napi rutinjává vált, a Villányi úton a „Feneketlen tó” -ig., ahol a napi teendőit átgondolva megpihent, felkészülve feladataira. Végig jártuk a költő által sokszor megtett utat, így is emlékezve rá!
A következő helyszín a Farkasrési temető, ahol felkerestük a költő sírhelyét, ahol együtt pihen feleségével. Juhász Máriával, akinek a halotti urnája a síremléken van elhelyezve.
A sírnál Ladányi András író, nyugalmazott főszerkesztő mondott megemlékezést. Beszélt a költő halálának körülményeiről, a síremlékről, melyre ráfaragták a költő szüleinek arcmását is és mintául szolgált a Nyíregyházán felállított Örökváltság emlékmű elkészítéséhez. Benke Márk kiváló előadásában meghallgattuk, Váci Mihály: Éltem és az Abroncs című verseit, így is emlékezve a költőről. a sírja előtt! Az urna temetőben koszorút helyeztünk el a költő testvérének Váci András festőművésznek hamvait rejtő urnafalnál. Stick Gyula és Madár János emlékeztek a testvérekre, kapcsolatukra egymással és munkásságukra. Stick Gyula, mesélt közös élményeikről, a Váci családnál töltött időről.
A kulturális küldöttség záró eseménye, a Budapesti Váci Mihály Kollégium meglátogatása, kedves meghívásukra. Küldöttségünket a helyszínen, (Mogyoródi űt 128,) Budai Éva igazgatóhelyettes és Poharánszki Magdolna könyvtáros fogadta szeretettel és kedves vendéglátással. A kollégium 1983-ban vette fel Váci Mihály nevét, őrizve szellemiségét, emlékét! Budai Éva igazgatóhelyettes asszony bemutatta az intézményt, működésüket, beszélt oktatási, nevelési feladataikról, céljaikról.
Poharánszki Magdolna, Váci Mihály munkásságának, tanításainak, költészetének elkötelezett híve, évtizedre visszamenőleg igen szoros kapcsolatot ápol a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesülettel. Eltökélt szándéka, hogy a költő munkásságát, szellemiségét életben tartsa, mindezt a kollégium tanulóinak megmutassa és tanítsa, ehhez a lehetőségeket kihasználva, minden tőle telhetőt meg is tesz! A kollégium, a századik évforduló alkalmából, 2024.december 9-én ünnepséggel emlékezett meg, Váci Mihályról.
Eredményeiről egy korábban megtartott emlékünnepség felvételével színesített előadás keretében emlékezett meg, igazolva a fiatalok közreműködését, érdeklődését. Ahogy előadásának záró részében elmondta: Azt tekinti feladatának, hogy a költőt, munkásságát minél közelebb hozza a fiatalokhoz. ” Az álmom az, hogy én örökbe fogadtam Vácit, ők pedig fogadják örökbe Vácit!” Sok erőt, kitartást kívánunk munkájához!
A Kollégiumban elhelyezett Váci Mihály mellszobránál, miután elhelyeztük az emlékezés koszorúit, Illyés Péter a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület titkára mondott emlékező beszédet, kiemelve a költő barátainak, költő társainak emlékezeteiből, úgymint Hegedüs Géza, Illyés Gyula, Baranyi Ferenc és Ratkó József, Váci Mihályról, emberségéról, az irodalomhoz, a költészethez való viszonyáról szóló emlékeiket, megjegyzéseiket. A mellszobornál, Benke Márk, a költő két versével, a Hová lettek, és az Eső a homokra címűekkel, emelte az ünnep fényét, azok által bemutatva Váci Mihály érzékeny emberségét, és mi a szándéka a költészetével. A bensőséges ünnep emlékeivel, élményeivel és igen sok új ismerettel tért a kis küldöttségünk, eredményesen, haza Nyíregyházára.
images/2024/vm/vaci_mihaly_2.jpg#joomlaImage://local-images/2024/vm/vaci_mihaly_2.jpg?width=1200&height=720
