Ne hagyjuk magunkat!

A fogyasztói árak helyes alkalmazásáról

A mai közismerten „szabadáras piaci viszonyaink” között a gazdasági szervezetek a fogyasztási cikkek eladási árait, szolgáltatási díjait saját hatáskörben szabadon alakíthatják ki. Követelmény viszont, hogy a külön jogszabályban előírtak szerint, az alkalmazott árakról a vásárlókat jól láthatóan és azonosítható módon tájékoztatni kell. Akik az árfeltüntetési kötelezettségüknek nem – vagy nem az előírt módon – tesznek eleget, azokkal szemben a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség bírságot szab ki. Ennek ellenére vásárlásaink során gyakran tapasztalhatjuk, hogy a jogszabályi előírásoknak nem mindenütt tesznek eleget. A hiányzó árjelzések, megtévesztő árcímkék, olykor a kettős árkiírások joggal bosszantják fel a fogyasztókat, különösen, ha otthon, utólag veszik észre, hogy az árun nem az az ár van feltüntetve, mint ami a nyugtán szerepel. Az egyesületi összejöveteleken is rendszerint visszatérően jelentkeznek ezek a kérdések (és úgy tűnik, minden fogyasztónak megvan a maga áralkalmazással kapcsolatos kis története, mint ahogy nekem is.) Ezek közül kívánok a közelmúltból egy-egy jellemző esetet ismertetni.

Egy nyíregyházi nyugdíjas barátunk esti órákban telefonon kért gyors tanácsot. A lánya Budapesten az egyik üzletben vásárolt, egy spatulát tett a bevásárló kosarába, az alatta lévő polccímkén a megnevezéssel együtt 1390 Ft volt feltüntetve. A pénztárnál viszont 1990 Ft-ot kértek. A pénztáros arra hivatkozott, a speciális kanálka ára idő közben megváltozott, a terméken már új ár szerepel, úgy látszik, hogy a polc címkéjét még nem cserélték le. Mint később megtudtam, a kettős árfeltüntetés a helyszínen tisztázásra került, de az üzletben ragaszkodtak az 1990 forintos összeghez. Felajánlották a vevőnek, hogy vásárolja le az 1990 Ft-ot. Végül a vásárló megmaradt a spatulánál, a magasabb árral együtt. Vajon szabályosan járt el a kereskedő?

A másik eset egy nyíregyházi bevásárló központhoz kapcsolódik. A vevő elmondása szerint egy bizonyos pékárut legalább 2 db megvásárlása estén 40 forinttal szemben – reklámáron – 30 forintért kínálták darabonként. Kapott az alkalmon, kettő darabot el is helyezett a tasakban. A regula szerint a kihelyezett számítógépbe beütötte a termék kódját és a darabszámot. A kiadott címkén 60 helyett 80 forint jelent meg. A műveletet megismételte, de a gép ragaszkodott a 80 forinthoz. A vásárló nem bosszankodott tovább, nem reklamált (bár jogában állt volna) szó nélkül otthagyta a péksüteményeket.

A közelmúltból saját tapasztalatom is van (magam is gyakorló vásárló vagyok). A piaci standon az idei fejes káposzta eladási árára jó nagy betűkkel hívták fel a figyelmet: 199 Ft/kg (Megjegyzem, hogy az árkiírás piaci standok nem erős oldala, de ennek a részletezésétől most eltekintek). A mérlegelést nem láthattam, már önmagában ez is kifogásolható! Az eladó egyből mondja a fizetni valót: 300 forint. Mennyi a káposztának a súlya, kérdezem? – Egy kiló húsz deka – hangzik a válasz. Akkor, hogy lehet a káposzta háromszáz forint? – folytatódott a rövid, békés párbeszéd. – Mert a káposzta ára 250 forint kilónként! – Bocsánat, de ide 199 forint van kiírva. – Akkor rosszul emlékezem az árára, jó, akkor 240 Ft lesz. Az eladóm gyorsan rugalmasan intézkedett, nem aprózta el... Sajnos, soha nem fogjuk megtudni, hogy hány vásárló dőlt be a szombat délelőtti reklámárnak. A káposztánál 60, a süteménynél 20, a kanálnál 600 forint eltérés, és mind-mind a fogyasztó hátrányára! (Még csak véletlenül sem történik fordítva...

Nézzük meg végül, hogyan szólnak az ide vonatkozó jogszabályok: A termék eladási árát darabáru esetében (pl. spatula) a terméken – annak csomagolásán-, vagy közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson. kell feltüntetni. Fontos, hogy az árjelzés egyértelmű és azonosítható legyen! Az áralkalmazásról a Fogyasztóvédelmi törvény IV. fejezet 14. § (7) pontja a következőket rögzíti: „Több eladási ár, vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén a vállalkozás köteles a feltüntetett legalacsonyabb eladási ár vagy szolgáltatási díj felszámolására”

A spatula és a pékáru esetében egyértelmű volt a kétféle „árfeltüntetés” ezért a fogyasztók joggal ragaszkodhattak volna az alacsonyabb eladási árhoz. Amit végül is elmulasztottak, nem éltek a rendeletben biztosított jogukkal. A kereskedő nem kötelezheti a saját mulasztása miatt „bevételezett összeg” levásárolására a fogyasztót. A fogyasztó ilyen esetekben minden további nélkül elállhat a vásárlástól, és igényt tarthat a pénztárba szabálytalanul beütött összeg visszatérítésére.

Ne legyünk belenyugvók, járjunk nyitott szemmel, különösen az akciós áruk esetében figyeljünk az áralkalmazásra! Ezért azt tanácsolom mindenkinek, hogy ilyen esetben a vásárláskor, azonnal tegyenek észrevételt, mivel utólag már nem sok lehetőség nyílik a sérelem megnyugtató rendezésére. Ha nem boldogulnak, mint ahogy az a budapesti boltban történt, bátran nyúljanak a vásárlók könyvéhez és jegyezzék be panaszukat.

Akiket részletesebben érdekel az árak feltüntetésének kérdése, a vonatkozó jogszabályokat megtalálhatják a nemzeti jogtárban: www.njt.hu 4/2009. (I. 30.) NFGF–SZMM együttes rendelet a termékek eladási ára és egységára a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályozásáról, valamint, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV tv. IV. 14. § (1–7) pontjában.

Iván László tanácsadó


Fogyasztóvédelemmel kapcsolatos cikkeink