Legyünk óvatosak!

Vannak olyan dolgok, amelyekkel nem lehet eleget foglalkozni, újra és újra megismétlődnek. A sajtó, a televízió, a rádió szinte naponta ismertet fogyasztóvédelmi eseteket, és felhívja a figyelmet az óvatos, körültekintő vásárlásra.

Lapunkban, vagy a személyes találkozásaink alkalmával minden esetben felhívom a figyelmet az alkalmi vásárlások mellőzésére. Nyomatékosan javasolom, hogy a nyugtát, jótállási jegyet meg kell őrizni! Ezek hiányában nem tudjuk jogainkat érvényesíteni, és a hatóság sem tud segíteni. És mi van akkor, ha azt sem tudjuk, kitől vásároltunk? Egy a közelmúltban megtörtént ilyen esetet ismertetek a következőkben,.

Nyugdíjas társunk még december elején kétségbeesve nyitott be irodánkba, és a következő panaszát mondta el, egyben kérve segítségünket.

Már régen foglalkozott lakása bejárati ajtójának a kicserélésével. Mint egyedül élő nő, úgy gondolta, jó lenne az ajtót biztonságosabbra cserélni. „Kapóra jött” egy telefonos ajánlat, ami megtetszett neki. Az ajánlat biztonságos, acéllemezes ajtóra vonatkozott, házhozszállítással együtt 29 800 forint, plusz beépítési díjjal, öszszesen 44 900 forintos áron. Nem sokat töprengett, telefonon meg is rendelte az ajtót. Jöttek a szakiparosok a megbeszélt időpontban, és nekiláttak az ajtó beszereléséhez. Munka közben szóltak, hogy a szakszerű beállításhoz kell még tíz folyóméter szegélyléc, aminek az ára 12 000 (nem tévedés, tizenkétezer) forint. A megrendelő szólt a szerelőknek, hogy erről nem volt szó, de mit tehetett, kifizette a szegélyléc árát is. (Nem tudom, milyen szegélylécről van szó, aminek métere 1200 forint, ráadásul egy ajtőhoz szükséges szegélyléc, ismerve az átlagos méretét, legfeljebb hét méter lehet.) A vevővel ezt az árat közölték, elfogadta, mit lehet utólag tenni?

A panaszos elmondta, még számlát sem kapott. A szerelők a helyszínen közölték, az ajtó másodosztályú termék, ezért garanciát nem tudnak vállalni, vagyis a II. osztályú ajtóhoz nem jár garancia. A vevő ezt is elfogadta. A szerelők eltávoztak.

Másnap, amikor a városból hazaért, igencsak meglepődött, mert az ajtót nyitva találta, pedig azt távozáskor gondosan kulcsra zárta. Megkísérelte az ajtót kulcsra zárni, csakhogy nem lehetett. „Szerencsére” a telefonszámot megőrizte, és azonnal hívta a céget, de a telefont nem vette fel senki. Másnap egész nap próbálkozott, de a gyakori telefonhívásai eredménytelenek voltak.

Ilyen események után jött el a nyugdíjas szövetség irodájába. Hogy lehet ilyen esetben segítségen nyújtani? Tanácsoltuk, kíséreljen meg valamilyen nyomra jutni, ami elvezet a kereskedőhöz (ha egyáltalán kereskedővel állunk szemben)? Hosszas utánajárással, nem utolsósorban szerencsés véletlennek köszönhetően sikerült az ajtót kijavíttatni, de az 56 900 forintos ajtó (vagy legyen az bármi) „sorsát” nem szabad a szerencsére bízni!

A panaszügyből több tanulságot lehet levonni:

– Soha ne vásároljunk, ne rendeljünk olyanoktól, akiknek a neve, telephelye nincs megadva, csak a telefonszáma (főként, ha az mobilszám). Az ilyen vásárlások nagy kockázattal járnak. Minden megbízható vállalkozó bejelentett telephellyel rendelkezik, ahol elérhető.

– Kereskedő (vagy szolgáltató) kérés nélkül is köteles nyugtát adni a vevőnek. A nyugtán fel kell tünteti az eladó nevét, címét, adószámát. Jelen esetben a fogyasztó kifizetett 56 900 forintot, azt sem tudta, kinek.

– A szerelők kijelentették: „az ajtó II. osztályú, ezért erre nincs garancia” A kereskedő egy másodosztályú termékért valóban nem tartozik felelősséggel?

De igen! Annak minőségéért is megvan a felelőssége. Miután itt építőanyagról van szó, az ajtó minőségét tanúsítani kellett volna, és azon szerepeltetni kell a minőségi osztályt; így ha az másodosztályú, annak okát is jelölni a kísérő okiraton. A cég képviselői azzal, hogy kijelentették, a másodosztályú áru után nem vállalnak garanciát, gyakorlatilag, burkoltan arra is utaltak, hogy a továbbiakban a vevő ne keresse őket. (A másodosztályú terméknek is alkalmasnak kell lenni a rendeltetésszerű használatra!)

Az ajtó eladásával, vásárlásával kapcsolatban sorolni lehetne az elkövetett jogsértéseket, a megtévesztő szóbeli tájékoztatástól, a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáig. A mulasztását – mint megtudtuk – a kereskedő azóta sem pótolta. De panaszos nyugdíjas társunk most már nyugodtan aludhat, éjszakára magára zárhatja a bejárati ajtót. De mi lesz, ha az ismét elromlik? Hiszen továbbra sincs semmilyen irata a vásárlásról.

Nem lehetünk elég óvatosak!

Iván László szaktanácsadó