Egy kereskedelmi ellenőr epilógusa

Felügyelői pályafutásom igazán 1965 májusában kezdődött el, amikor a Kisvárdai Földmüvesszövetkezet Béke Presszójában az első önáIló ellenőrzésemet megtartottam. Volt bennem egy kis szorongás, annak ellenére, hogy már volt némi ellenőrzési gyakorlatom, hisz a Demecseri FMSZ-nél már közel három éve hálózati ellenőrként dolgoztam. Igaz, ott munkaidőm nagyobb részét a leltározások kötötték le. A fogyasztóvédelmi ellenőrzések tartása – mint általában a szövetkezeteknél – itt sem tartozott a „kiemelt feladatok” közé. Ezenkívül a felügyelő kollégákkal már jó néhány ellenőrzésben részt vettem, volt módomban megfigyelni az ellenőrzés menetét a próbavásárlásoktól a jegyzőkönyv felvételéig, s az ellenőrzőkönyvi bejegyzéseket is gyakorolhattam...

Ez most más volt.

Egyedül kellett a vizsgáIatot lefolytatni, a megáIlapításokat írásba foglalni. A presszó nem volt idegen, hisz Kisvárdán érettségiztem, mint vendég a presszóban néhányszor megfordultam. A környék ismert, egyetlen zenés szórakozóhelye volt, heti 6 alkalommal, esténként a Dicső Kvartett szolgáltatta a zenét, a gyéren világított bokszokban jól meg lehetett húzódni, és táncolni is lehetett. Összességében kedvelték a vendégek mind a presszót, mind a zenekart.

A program szerint általános vendéglátóipari ellenőrzést kellett elvégezni (próbavásárlás, számolás, mérés, áralkalmazás, árkiírás, kiöntő üvegek címkézése, szeszesitalok fokolása, a bizonylati fegyelem megtartása, a panaszkönyv kategóriára vonatkozó előírások betartása). A feladat ismert, az ellenőrzéshez szükséges eszközök rendelkezésre álltak, (fokoló, menzura, nyomtatványok). Kezdődhetett az ellenőrzés. Az akkor divatos zöld, piros kockás, füzős szatyorral a vállamon, kissé félszegen beléptem az üzletbe. Következett a próbavásárlás, fizetés, majd a bemutatkozás. A pultos nő nem akarta elhinni, hogy az ÁKP-től vagyok. Jól megnézett, majd a fényképes igazolványomat jól szemügyre vette, de végül elfogadott. Azt nem tudtam eldönteni, melyikünk izgult jobban, az ellenőrzött, vagy az ellenőrző.

Az első ellenőrzés alkalmával bizony több szabálytalanságot kellett rögzíteni. A kiszolgált kommersz brandy hiányos volt, a kiöntő üvegek nem voltak felcímkézve, így az üvegben lévő italokat nem lehetett azonosítani, az árak hiányosan voltak kiírva, stb. Volt mit írásba foglalni.

A ténymegállapítások után következett a jegyzőkönyv felvétele, amit mindjárt el is rontottam. Az első ellenőrzés így stornózással kezdődött. Végül is csak sikerüIt összefoglalni a megállapításokat. A kiszabott bírság összegére nem emlékszem, az idősebb hölgy arcára viszont igen. Vele még sokszor találkoztam a munkám során, de sohasem tettem erről említést. Az eltelt 40 év alatt hány ilyen és hasonló ellenőrzést tartottam, nem tudom. De az első önálló vizsgálatomra jól visszaemlékszem.

*

Egy ember életében 40 év nagyon hosszú, és ennyi idő alatt nagyon sok változás történik a környezetünkben, így a kereskedelemben és vendéglátásban is sok változás következett be. Vállalatok, szövetkezetek szüntek meg, velük együtt boltok, üzletek zártak be. Új vállalatok, vállalkozások jöttek létre, új üzletek, boltok nyíltak. Csodálatos módon, vagy a véletlennek köszönhetően, a Béke Presszó, ha jellegé-ben meg is változott, de nevében őrzi a múlt emlékét. A zeneszolgáltatás megszünt, a bokszok eltüntek. Kisvárdán, a Szt. László út sarkán máig olvasható a felirat, mely most is büszkén viseli a Béke nevet. Hol vannak már az egyenruhába öltözött zenészek, felszolgálók, pultosok, vezetők, akik 40 év alatt gyakran váltották egymást, az idősebbek helyébe új nemzedék lépett.

Arra nem emlékezem, hogy az eltelt negyven év alatt hányszor végeztem (végeztünk) ott ellenőrzést, azt viszont biztosan állíthatom, a nap minden időszakában megfordultam (megfordultunk) az üzletben. Reggeltől késő éjszakába nyúlóan társadalmi ellenőrökkel, rendőrökkel, minőségvízsgálókkal stb., de ebben az időszakban nem foglalkoztam az első ellenőrzésemmel.

A véletlennek köszönhetően, nem sokkal a nyugdíjba vonulásom előtt, újra ellenőrzést kellett végeznem az üzletben. Ugyanabban az épületben, kis szerény helyiségben húzódik meg a kávézó, röviditalokkal, de már csak a nevében emlékeztet a régi Békére. Utoljára újra végig kellett folytatnom egy szükebb vendéglátói ellenőrzési programot, amelyet álmomban is fel tudnék mondani.

Szinte összeszorult a szívem, nem a jelennel, hanem gondolatban a múlttal foglalkoztam, azzal az első önálló ellenőrzéssel, szüntelenüI az járt az eszemben, azok emléke tért vissza. Ekkor villámként fütott át rajtam az elmúlt negyven év minden emléke, dermesztő hideg vásári napok, kora hajnaltól késő éjszakába nyúló vizsgálatok, hideg vasboltok, forró, nyári strandellenőrzések, sáros, poros, elhanyagolt tüzelő- és építőanyag-telepek, előkelő budapesti és balatoni éttermek, hotelek, füstös kocsmák, jelentések, határidők stb. Mindez a salgótarjáni Karancs Hoteltől a szegedi Jégkunyhón át, a keszthelyi Helikon bártól a záhonyi utasellátóig.

A 40 év alatt bekövetkezett változások mellett valami mégsem váItozott (talán a jövőben sem fog) a pult két oldalán most is eladó és vásárló áll. Mindketten keresni szeretnének a „vásáron”, ami ugyanazon áru esetében nem könnyü dolog, és sokszor megjelenik egymással szemben a bizalmatlanság is. Így van ez, amióta kereskedelem van a világon. Mikszáth Kálmán csodálatosan írja le az adásvételt A kaszát vásárló paraszt címü kis elbeszélésében. Kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy ezúttal is meg kellett áIlapítani a vásárló megkárosítását – s mint ahogy máskor sem, ezúttal különösen nem szolgált „örömömre” a súlycsonkítás, az árjelzés és nyugtaadás hiánya, stb. A változás a fentieken túl az is volt, hogy most a súlycsonkítást egy nálam jóval fiatalabb alkalmazott követte el, úgy tünik, ez a fiatalember ezt kapta örökségbe.

Mennyire másként láttam ezeket a szabáIytalanságokat, mint ifjú, lendülettel tele, kezdő felügyelő koromban. Mindkét alkalommal egy fiatal állt szemben egy idősebb személlyel, csak fordított helyzetben. Mindkettőnek jól emlékszem a megdöbbent tekintetére, mintha csak ma történt volna.

Iván László