|
FOGYASZTÓVÉDELEM
A Nyugdíjasélet korábbaan már foglalkozott a fogyasztói árak feltüntetésének szabályaival. Most egy kicsit részletesebben szeretnék a témára visszatérni, annál is inkább, mivel nem múlik el hét, hogy ezzel kapcsolatban ne merülne fel kérdés, vagy ne panaszkodnának a hiányos árfeltüntetésre. Nagyon sokszor az utcán állítanak meg ismerősök, és szinte gépiesen sorolják a különböző boltokban szerzett negatív tapasztalataikat, rendszerint hozzá téve: „Ezt nem ellenőrzi senki?” Csak a közeli napokban buji, nagykállói, több nyíregyházi nyugdíjas tett bejelentést, illetve kért ezzel kapcsolatban tanácsot, hol, hogyan és milyen formában kell az árakat közölni a fogyasztóval. Ez nem véletlen, hiszen azt szokták mondani, az ár, az áralkalmazás „zsebbe vágó” kérdés. Közvetlenül érinti a fogyasztók vagyoni érdekeit. A vásárlók árakról való tájékoztatást a jogszabályalkotók, ellenőrző hatóságok mindig alapvető kérdésként kezelték, és napjainkban még inkább így van ez. A szeptember elsején hatályba lépett fogyasztóvédelmi törvény is (erről a szeptemberi lapban olvashattak) külön foglalkozik az árak feltüntetésével. A külön jogszabályok pedig részletezik, hol, milyen formában kell az árakat jelezni. Közelebbről: – Az áruk eladási áráról, egységáráról a fogyasztót tájékoztatni kell; – Az árjelzésnek könnyen azonosíthatónak, jól láthatónak, tisztán olvashatónak kell lennie. Nem fogadható el az a tájékoztatás, amely ezen előírások bármelyik elemének nem felel meg; – Eladási árként, egységárként, szolgáltatási díjként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő (áfát is tartalmazó) árat kell feltüntetni. Szabálytalan az az árfeltüntetés, amely úgy van kiírva, pl.: 200 + áfa; – Ha az árun több ár szerepel, a kereskedő mindig a (leg)alacsonyabb árat köteles alkalmazni. A kereskedő nem hivatkozhat arra, hogy árváltozás volt, és régi, alacsonyabb árat elmulasztotta lehúzni. Ezt a védekezést nem vagyunk kötelesek elfogadni. Ilyenkor bátran ragaszkodhatunk az alacsonyabb árhoz. Vita esetén pedig tegyünk észrevételt a vásárlók könyvébe. – A fogyasztóvédelmi törvény a szolgáltatási díjakra is előírja a tájékoztatási kötelezettséget. Talán e területen vagyunk a legvédtelenebbek, ugyanis az egyes szolgáltatások az árkiírást nem is teszik mindig megismerhetővé. Gondoljunk csak a háztartási gépek, híradástechnikai eszközök helyszínen végzett javításaira. Ilyen esetben a szolgáltató a munka megkezdése előtt köteles a várható árat közölni. Ha erről a szolgáltató megfeledkezne, saját érdekünkben kérdezzük meg, nehogy utólag érjen bennünket meglepetés; – Az előbb már szóba került egységár (amit gyakran alig látható, apró betűkkel szoktak jelezni) ezt az áru mértékegységnyi mennyiségére kell megjelölni, pl.: Ft/l, Ft/kg, Ft/m, Ft/négyzetméter stb. Ez az előírás a hasonló rendeltetésű termékek árával való összehasonlítást teszi lehetővé. Ha az eladási ár megegyezik az egységárral, az egységárat nem kell feltüntetni, mint ahogy 50 ml, 50 gr, 5 cm alatti csomagolású árak esetében sem kell azt jelezni, pl.: 35 ml körömlakk vagy 50 gr-nál kevesebb rágógumi, köménymag, fűszerpaprika stb. – Az üvegbetét díjáról (göngyölegek áráról) is tájékoztatni kell a vásárlót. Gyakran tapasztaljuk az üveges árukon a Ft + ü. jelzést. Ez szabálytalan. Az ilyen áruknál olyan jelzést kell alkalmazni, amely egyértelművé teszi külön az áru és külön az üveg árát is A göngyöleg visszaváltása rendszerint nem az áru kiszolgálása mellett történik. Ezért az üveg és más göngyöleg árát a visszaváltás helyén is ki kell írni, a visszaváltáskor pedig azt az árat köteles alkalmazni, mint amit az eladáskor alkalmazott. Az üvegvisszaváltás a nyitva tartás teljes ideje alatt kötelező, másrészt a kereskedő nem ellenőrizheti, hogy az adott üveg melyik boltból származik, feltéve, ha azt az üveges árut ő is forgalmazza. – Az egyedi árakat úgy kell feltüntetni, hogy az az áru felhasználásával kapcsolatos fogyasztói tájékoztatót ne takarja el.
(A Nyugdíjasélet 2008. novemberi számából) (Folytatjuk) Iván László
|